Mit jelent felülemelkedni a nehéz érzéseken?

Szinte már szlogenné vált a barátaink, munkatársaim és a családom körében, hogy ha valamelyikünkön azt látjuk, hogy szinte megállás nélkül pörögnek a gondolatai valamilyen nehéz szituáción vagy nyomasztja egy érzés, akkor azt mondjuk egymásnak: „Emelkedj felül!”
Ilyenkor az első reakció persze: „Köszi…., könnyű azt mondani.”
De ez a szlogen megtanított minket kilépni az adott pillanatból. És amikor ez sikerül, máris egy másik nézőpontban találjuk magunkat. Az a pillanat már kicsit más. Már benne van a családi, baráti szeretet, egy mosoly, egy cinkos összekacsintás. Egy szünet abból az érzésből, amiben vagy. Egy lélegzetvétel, egy megkönnyebbülés.
Még ha nem is sikerül mindig, de akkor is varázsütésszerű, hogy mennyivel könnyebbé válik az adott pillanat. Kilépni az addigi nézőpontunkból meghozza azt a távolságot, ahol az érzelmeink már nem, vagy legalábbis nem olyan erősen hatnak ránk.

Hogyan segít a tudatos jelenlét az érzelmek kezelésében?

Mert ez nem jön magától. Természetes, hogy az érzelmek velünk vannak, és nem mindig lehet vagy szükséges felülemelkedni rajtuk. De vannak olyan helyzetek, amikor hasznos lehet, például, ha az érzéseink elárasztanak vagy negatív hatással vannak az életünkre.

Szerencsére ma már nagyon sok lehetőség van arra, hogy megtanuljuk kezelni a szituációkból adódó érzelemhullámainkat. Ilyen például, amikor a bennünk lévő megfigyelő (akivel egyébként is folyton beszélgetünk) elkezd távolodni és meglátja, hogy mi is történik bennünk valójában.
Tudatosságunk fejlődésével egyre könnyebben ismerjük fel és fogadjuk el az érzéseinket.

Ha az a kis figyelő benned már így szól hozzád:

„Várj, most nagyon dühös lettél, nézzük meg, mi az oka és valóban akkora-e a baj?”

Akkor jó úton jársz. Már megálltál egy pillanatra, és igen, felülemelkedtél.

…és amikor megvan az, ami beszippantott, akkor megkönnyebbülhetsz:

„Itt vagy hát, akkor most nézzük, mit kezdhetek veled?”

Vagyis nem tagadod az érzést, csak megállapítod, hogy jelen van benned. Nem elfojtod vagy elnyomod, csak tudatosan megfigyeled és megpróbálod megérteni, hogy miért érzed azt.

Mindannyian tudjuk, hogy mások vagyunk és nem minden megközelítés működik mindenkinél. Az érzéseink kezelése időbe telhet, és sok gyakorlást igényel. Nálam például az válik be, amikor türelmes vagyok magammal és nem ragaszkodom az azonnali eredményhez. Elfogadom azt is, ha nem sikerül, és legközelebb ismét megpróbálom.

Ha ugyanaz az érzés vagy gondolat újra és újra visszatér, és már nehezen tudsz szabadulni tőle, jól jöhet egy kis segítség. Lehet, hogy már felismerted, mi áll a háttérben. Lehet, hogy a felülemelkedést is gyakorlod. De attól még előfordulhat, hogy tudatosabb és tartósabb segítségre van szükséged.
A jó hír, hogy elsőre talán magad is képes vagy túljutni a nehézségeken és az azokat okozó lehúzó érzéseken.

Mit is javaslok elsőre? Ha úgy érzed, túl stresszes vagy, állj meg és tarts egy kis szünetet. Akkor is, ha ez nehéz, és úgy érzed, nincs erre időd. Menj ki a természetbe! Elég, ha az most csak egy fa a közeledben, egy park, vagy lehet épp egy erdő is.

Csak legyen más.

Legyen szünet. Legyen tér és idő önmagadnak.

Lehet ez rövid idő is, ha most nem fér több bele, akár 10-15 perc. De ha teheted, szánj néhány órát egy olyan természethez kötődő szünetre, amely képes téged kizökkenteni, regenerálni és feltölteni.