Már gyerekkoromban imádtam a természetben lenni. Minden nyarat a nagyszüleimnél egy csodás nógrádi településen, Bárnában töltöttem. Ezt a gyönyörű kis falucskát hegyek veszik körül, patak szeli át és a hegy lábából kristálytiszta forrásvíz folyik.
Nagyszüleim udvarának hátsó kapuja egyenesen az „akácosba” vezetett. Mondanom sem kell, hogy egész nap kint játszottam és ittam magamba az erdő illatát, színeit. Itt próbáltam először a hegyoldalból ruhástúl, kacagva legurulni és elszédülni. Telente a szánkóval, gyerek síléccel vagy épp csak a nadrágomon lecsúszni.
Valószínű ezek az élmények alapozták meg, hogy sok év városi lét után vágytam arra, hogy természetközeli helyen éljek. Így kerültem 2014-ben Szokolyára, a Börzsöny egyik kedves falujába.
A gyerekkori élményeim, az erdőhöz való kötődésem, és a jelenlegi lakóhelyem természeti szépségei inspiráltak arra, hogy erdőfürdő-vezetővé váljak. Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy a gyerekként ösztönösen megélt erdei nyugalmát, természetességet, azt manapság sok ember sajnos már nem tapasztalja meg a mindennapokban. Egyre erősebben éreztem, hogy segíteni szeretnék másoknak is megtalálni, visszatalálni ehhez az egységélményhez.
Az erdőfürdő (vagy japánul shinrin-yoku) nem csupán séta a természetben, hanem egy mély, tudatos jelenlét. Az illatok, a hangok, a fények és a mozdulatlan csend figyelmes befogadása. Megtanít minket arra, hogy lelassuljunk, megpihenjünk, és újra összhangba kerüljünk a környezetünkkel. Ebben a rohanó világban hiszem, hogy erre mindenkinek szüksége van – egy helyre, ahol megérezhetjük, hogy a természet részesei vagyunk.
A Börzsöny erdei tökéletes helyszínt nyújtanak ehhez. Gyakran vezetem az embereket olyan ösvényekre, ahol az évszakok változása a legszebb arcát mutatja. Egy-egy séta alatt először hallják meg igazán a szél halk zúgását a fák között, vagy veszik észre, milyen sokféle színű a mohával borított szikla. Ezek a pillanatok megindítók – látni, ahogy az emberek arca ellazul, a tekintetük kitisztul, és elkezdenek újra kapcsolódni önmagukhoz és a természethez.
Nagy öröm, amikor valaki egy-egy séta után azt mondja, hogy most először érezte magát igazán nyugodtnak hosszú idő óta, vagy hogy újra felfedezte a természet csodáit, amiket gyerekként tapasztalt. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy valami fontosat adtam át – valamit, amit Bárna erdei és az akácos tanított meg nekem kislány koromban.
Ez az út nem csak másokról szól, hanem kicsit rólam is: Minden egyes alkalommal, amikor embereket vezetek, magam is újra megélem azt a varázslatot, amit az erdő adni tud. És hiszem, hogy minél többen fedezzük fel ezt az összeköttetést, annál inkább képes leszünk jobban élni – természetközelibb, tudatosabb, és talán boldogabb életet.
Hitvallásom
Hiszem és tapasztaltam, hogy a természetben rejlő bölcsesség és erő valódi inspirációt ad ahhoz, hogy felismerjük magunkban azt a képességet, amely a legnagyobb kihívások közepette is képes megtartani.
Ahogy a fák az évszakok változásához igazodnak, azzal mindannyiunk számára erőt és hitet adnak, hogy értékeink, céljaink és életkörülményeink mentén a természetes ritmusban és harmóniában tudjunk létezni.
A természet ritmusát követve nemcsak belső harmóniánkat erősíthetjük meg, hanem értéket teremthetünk önmagunk és környezetünk számára egyaránt.